- Na jó én ezt nem bírom tovább! Én hazamegyek! - Hallatja Harry, aki láthatóan nagyon feszült.
- Harry! Ne! Együtt megoldjuk! - Mondja Niall, Harry vállára téve a kezét. - Ne aggódj!
- Mi? Ne aggódjak? Szétvet az ideg Horan! Szétvet! Elegem van! Elmegyek! Oda, ahova senki nem fog utánam jönni! De a mégis, akkor...nem tudom. De hagyjatok békén! Kérlek...
Majd mint előbb McMerry, hátára vette a kabátját, és alakja eltűnt ahogy balra fordult a folyosón.
~Louis~
Anything hurts less than the quiet...
Hangzik Randy Gray telefonjából, és felül a bátyja, Ray neve villog kitartóan.
- Ne haragudj Lou...de ezt muszáj...- Majd a készülék után nyúl.
Hosszú percekig beszélgetnek, sajnos Ran telefonja annyira halk, hogy nem hallom mit mond neki a bátyja. De Randy egyre komorabb arckifejezéséből kikövetkeztetem, hogy a hír nem valami jó...
Végül Ran szeme könnyekkel telt meg...
- Sajnálom...tényleg! Mi...mikor...- Majd elhallgat. Majd újra megszólal. - é...rtem...akkor...szia...és...majd beszélünk! - Majd még szipogott egyet és bontotta a vonalat.
- Louis! Meghalt! Liny...istenem...miért pont most? Még...el sem búcsúztam tőle...- Hallatszik a kórteremben...majd Randy megölel.
Tudom mit kell tenni ilyen helyzetben. Sokszor tapasztaltam már ilyet.
- Mutatsz róla képeket? Csak hogy én is megismerhessem! - Ezzel felébresztem Randyben a szép emlékeket a lányról.
Helyet kértem a kicsi ágyon, Randy arrébb húzódott.
Kezébe veszi a telefonját és elkezd pötyögni rajta.
- Ez a kép a legrégebbi. 4 évesek vagyunk és éppen tortát ettünk Lin szülinapján.
Pörgeti a képeket és mesél. Könnyei kezdenek felszáradni, ám tudom, hogy ez az állapot nem tart örökké.
- Ez pedig amikor idén nyáron fesztiválon voltunk. A fő attrakció a csomó lufi felengedése...Liné rózsaszín volt, az enyém narancssárga...
Majd tekerne, de egy olyan kép következik amit nem akar hogy lássak, és gyorsan lezárja a telefont.
- Kb. ennyi. Jó barátok voltunk...több mint 15 évig...
Kopogást hallok az ajtón, majd egy ismerős nyikorgást. Mr. Dylum az, Randy orvosa.
- Randy Gray! Hogy érzi magát? Zsibbadás? Na és a könnyei? Mi a baj? Fáj valamije?
Magam mellé vontam a doktort és elmondtam a szitut. Megrökönyödve bólintott.
- A zsibbadás már elmúlt doktor úr! És remekül érzem magam!
- Örömmel hallom! Ezennel hazamehet! A lábáról 5 hét múlva levehetjük a gipszet. Addigi viszont látásra!
Randy nem nagyon rendezte be a szobáját, így miután a kajáját elraktuk (amiből amúgy egy falatot nem evett) ölbe kaptam és kivittem a folyosóra.
- Lou tudok menni nyugi! Majd a lépcsőkön vigyél le de amúgy jól vagyok!
- Hát látom! - mondja nevetve Niall - Azért a másik karodat meg lábadat majd ne törd el!
- Mondja ezt az, akinek alig 2 napja mosták ki a gyomrát! - folytatja a szócsatát Randy. Niall elmosolyodik ugyan, de visszavág.
- Deja vu Randy! Együtt fogunk betegeskedni...majd főzünk egymásnak! - mosolyodik el Niall majd ölbe veszi Rant és kiviszi a sebészeti osztályról.
~Randy~
- Niall James Horan! Ha nem tesz le most azonnal kiherélem! Megértette? - Mondom kapálózva a csípőmet fogó fiúnak. Sokakban felmerülhet a kérdés hogy hogy lehetek ilyen jól amikor pár perce tudtam meg hogy meghalt a...az egyik nagyon jó barátom...
De nyilván ő is azt akarná hogy legyek boldog...és a szívemben tartsam az emlékét.
- Randy Gray! Itt is volnánk! -Tesz le Niall a lépcső előtt!
- Állj meg Horan! Le ne merj tenni!!
-Az előbb nem ezért kapálóztál az ölemben? Hm?
Aztán Harry jön felém.
-Niall... hogy lehetsz te ilyen hülye és paraszt? - mondja nevetve Harry majd a csípőmnél fogva felkap és beültet a kocsi első ülésére.
~Harry~
Nem mentem el...vagyis de. Viszont visszajöttem.
Beültem a kocsiba, fél órája még azt hittem, azzal, hogy elmegyek mindent megoldok. Már a város szélén jártam, amikor rájöttem, hogy ez nem megoldás. Nem menekülhetek el a világból, csak azért mert valami fáj! Megtöröltem a szememet, mosolyogtam egyet a visszapillantóba és megfordultam.
Visszafordultam az autópálya előtt és tövig nyomtam a gázpedált.
Nem kellett sokat várnom, hogy Randy és Niall megérkezzen.
Most pedig itt vagyok, és éppen Horant cseszem le.
- Hogy lehetsz te ilyen paraszt? - Randy nekem a lelki társam...nem a szerelmem, lelki társam...csupán...
- Hagyd már Hazza! - suttogja a fülembe miközben a kocsiba teszem! - Majd még beszélünk! Van valami amit...tudnod kell...
Végszóra megérkezett Lou és Liam is, beültünk a kocsiba és elindultunk haza...miért érzem azt, hogy valami nincs itt rendben?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Ennyi lett volna ez a fejezet, nem is mondanék hozzá semmit, csak annyit, hogy Linyről a történet elején lehet hallani a harmadik fejezet környékén...
Na szóval ennyi!
* Átléptük az 1.600 megtekintést *
Jázi ♥
- Harry! Ne! Együtt megoldjuk! - Mondja Niall, Harry vállára téve a kezét. - Ne aggódj!
- Mi? Ne aggódjak? Szétvet az ideg Horan! Szétvet! Elegem van! Elmegyek! Oda, ahova senki nem fog utánam jönni! De a mégis, akkor...nem tudom. De hagyjatok békén! Kérlek...
Majd mint előbb McMerry, hátára vette a kabátját, és alakja eltűnt ahogy balra fordult a folyosón.
~Louis~
Anything hurts less than the quiet...
Hangzik Randy Gray telefonjából, és felül a bátyja, Ray neve villog kitartóan.
- Ne haragudj Lou...de ezt muszáj...- Majd a készülék után nyúl.
Hosszú percekig beszélgetnek, sajnos Ran telefonja annyira halk, hogy nem hallom mit mond neki a bátyja. De Randy egyre komorabb arckifejezéséből kikövetkeztetem, hogy a hír nem valami jó...
Végül Ran szeme könnyekkel telt meg...
- Sajnálom...tényleg! Mi...mikor...- Majd elhallgat. Majd újra megszólal. - é...rtem...akkor...szia...és...majd beszélünk! - Majd még szipogott egyet és bontotta a vonalat.
- Louis! Meghalt! Liny...istenem...miért pont most? Még...el sem búcsúztam tőle...- Hallatszik a kórteremben...majd Randy megölel.
Tudom mit kell tenni ilyen helyzetben. Sokszor tapasztaltam már ilyet.
- Mutatsz róla képeket? Csak hogy én is megismerhessem! - Ezzel felébresztem Randyben a szép emlékeket a lányról.
Helyet kértem a kicsi ágyon, Randy arrébb húzódott.
Kezébe veszi a telefonját és elkezd pötyögni rajta.
- Ez a kép a legrégebbi. 4 évesek vagyunk és éppen tortát ettünk Lin szülinapján.
Pörgeti a képeket és mesél. Könnyei kezdenek felszáradni, ám tudom, hogy ez az állapot nem tart örökké.
- Ez pedig amikor idén nyáron fesztiválon voltunk. A fő attrakció a csomó lufi felengedése...Liné rózsaszín volt, az enyém narancssárga...
Majd tekerne, de egy olyan kép következik amit nem akar hogy lássak, és gyorsan lezárja a telefont.
- Kb. ennyi. Jó barátok voltunk...több mint 15 évig...
Kopogást hallok az ajtón, majd egy ismerős nyikorgást. Mr. Dylum az, Randy orvosa.
- Randy Gray! Hogy érzi magát? Zsibbadás? Na és a könnyei? Mi a baj? Fáj valamije?
Magam mellé vontam a doktort és elmondtam a szitut. Megrökönyödve bólintott.
- A zsibbadás már elmúlt doktor úr! És remekül érzem magam!
- Örömmel hallom! Ezennel hazamehet! A lábáról 5 hét múlva levehetjük a gipszet. Addigi viszont látásra!
Randy nem nagyon rendezte be a szobáját, így miután a kajáját elraktuk (amiből amúgy egy falatot nem evett) ölbe kaptam és kivittem a folyosóra.
- Lou tudok menni nyugi! Majd a lépcsőkön vigyél le de amúgy jól vagyok!
- Hát látom! - mondja nevetve Niall - Azért a másik karodat meg lábadat majd ne törd el!
- Mondja ezt az, akinek alig 2 napja mosták ki a gyomrát! - folytatja a szócsatát Randy. Niall elmosolyodik ugyan, de visszavág.
- Deja vu Randy! Együtt fogunk betegeskedni...majd főzünk egymásnak! - mosolyodik el Niall majd ölbe veszi Rant és kiviszi a sebészeti osztályról.
~Randy~
- Niall James Horan! Ha nem tesz le most azonnal kiherélem! Megértette? - Mondom kapálózva a csípőmet fogó fiúnak. Sokakban felmerülhet a kérdés hogy hogy lehetek ilyen jól amikor pár perce tudtam meg hogy meghalt a...az egyik nagyon jó barátom...
De nyilván ő is azt akarná hogy legyek boldog...és a szívemben tartsam az emlékét.
- Randy Gray! Itt is volnánk! -Tesz le Niall a lépcső előtt!
- Állj meg Horan! Le ne merj tenni!!
-Az előbb nem ezért kapálóztál az ölemben? Hm?
Aztán Harry jön felém.
-Niall... hogy lehetsz te ilyen hülye és paraszt? - mondja nevetve Harry majd a csípőmnél fogva felkap és beültet a kocsi első ülésére.
~Harry~
Nem mentem el...vagyis de. Viszont visszajöttem.
Beültem a kocsiba, fél órája még azt hittem, azzal, hogy elmegyek mindent megoldok. Már a város szélén jártam, amikor rájöttem, hogy ez nem megoldás. Nem menekülhetek el a világból, csak azért mert valami fáj! Megtöröltem a szememet, mosolyogtam egyet a visszapillantóba és megfordultam.
Visszafordultam az autópálya előtt és tövig nyomtam a gázpedált.
Nem kellett sokat várnom, hogy Randy és Niall megérkezzen.
Most pedig itt vagyok, és éppen Horant cseszem le.
- Hogy lehetsz te ilyen paraszt? - Randy nekem a lelki társam...nem a szerelmem, lelki társam...csupán...
- Hagyd már Hazza! - suttogja a fülembe miközben a kocsiba teszem! - Majd még beszélünk! Van valami amit...tudnod kell...
Végszóra megérkezett Lou és Liam is, beültünk a kocsiba és elindultunk haza...miért érzem azt, hogy valami nincs itt rendben?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Ennyi lett volna ez a fejezet, nem is mondanék hozzá semmit, csak annyit, hogy Linyről a történet elején lehet hallani a harmadik fejezet környékén...
Na szóval ennyi!
* Átléptük az 1.600 megtekintést *
Jázi ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése