2016. január 27., szerda

8.-Pötty a világegetemben

~Randy~

Dean csókja teljesen más volt mint Liamé. Liam nem volt célratörő...Dean McMerry túlságosan is. Éppen ettől féltem. Hogy egyszer belém szeret...nem barátként tekint majd rám...hanem úgy, mint aki szerelmes. De most belementem a csókba! Tudni akartam milyen! Lehet, hogy ezzel egy életre megutáltatom magam Deannel, de nem érdekel! Egyszer az életben had élvezzek valamit anélkül, hogy azt később megbánnám.
Végül csak elválunk egymástól. Én az ágyban, Dean a széken ülve várta hogy valamelyikőnk megszólaljon.
Végül Deany volt a bátrabb.
- Ne haragudj! Azt se tudom mit gondoltam...nem tudom. Viszont azt tudom, hogy embertelenül szeretlek.De tudom hogy te nem így vagy vele...én sem tudtam, hogy így érzek azelőtt, hogy nem jöttél ide. Ne haragudj...én nem akartam. Én most...elmegyek egy időre. Ha akarsz keress, ha nem akarod, felejts el!
- Dean McMerry! Honnan a faszból veszed, hogy haragszom rád? Nem haragszom...egyáltalán...szimplám csak...nem vagyok szerelmes! De...ezt te is tudod...én nem adom magam és nem esek szerelembe olyan könnyen. De barátok maradhatunk! Persze csak ha neked nincs ellenedre a történtek után...- Ez a szar ebben a viszonzatlan szerelemben. Ő csókolt meg mégis én szégyenlem magam. De miért is szégyenlem magam?


~Louis~

Nem tagadom, magamba roskadtam. Csak zuhantam a mélybe, nem tudtam hol van az út vége...
De valahogy fel kell állnom! A barátaimért, Niallért Harryért Liamért Randyért és Deanért. Tudom mire készül...már az elejétől fogva tudtam, hogy vagy Ran vagy Dean többet gondol ebbe a barátságba. Ezek szerint Dean volt a fél...
Vagyis nem tudom. Én végig beszéltem vele egy napot telefonon de azt mondta nem teszi meg. Nem teszi meg, mert nem teheti meg. Valami olyan titok lappang Randy Gray múltjában, esetlegesen jelenében ami mindenki életére kihat. Esetleg ha nem mindanjiónkéra, Deanére biztos.
- Mit tehetnék Louis? - Niall hangját hallottam mellőlem. Akkor nem csak én vagyok ilyen magamba roskadt? De miért kér mindenki pont tőlem tanácsot?
- Nincs mit tenni Niall...meg kell várni míg Randy Gray lép az élet társasjátékában...de sajnos még most veszi kézbe a dobókockát...







~Dean~

Pontosan tudtam, mi fog történni. Randynek 19 éves kora ellenére még a szájszüzessége is megvan, ellentétben más ilyenkor már gyereket szül.
Tudtam, hogy bele fog menni a csókba. Ellentétben azt is tudtam, hogy nem azért csókol mert szerelmes. Hanem mert kíváncsi.
Kicsinek is ilyen volt...puszta kézzel megfogott mindenféle bogarat és ízeltlábút, csak azért mert kíváncsi.
És az emberek sok mindenben változnak, de van ami örök.
Magamba roskadva álltam fel a székből és hagytam el Randy szobáját.
- Ha akarsz még beszélni velem, majd hívj fel...- motyogtam, majd halkan bezártam az ajtót.

~Louis~

Dean olyan lógó orral jött ki a szobából, mind akinek mágnes húzza az arcát a földhöz.
Majd köszönés nélkül felvette a kabátját és lassan kikullogott a baleseti osztályról.
Megkockáztatom hogy benyitok Randyhez.
- Randy! Bejöhetek? - minden lehetőségre felkészültem az ajtócsapkodáson át egészen az elsöprő érzelmekig.
- Lou? Ne haragudj az előbbiért...csak...annyira...kétségbeestem...hogy...elmondta...- Dadog össze vissza. Valami itt nincs rendben!
- Louis...ülj le! Figyelj...kérlek...mondj valami okosat! Kétségbe vagyok esve...nagyon...mert...én...tudok valamit, ami biztosra veszek hogy igaz! Tudom és kész! És...ez...ellentétes azzal,a mit teszek! És...mit tennél te ilyen helyzetben? - Mi van? Én kezdek belegabalyodni ebben a helyzetben...Randy Gray meghazuttolja önmagát?
- Randy! Először is nyugodj meg! Figyelj! Mi az amit szeretnél elmondani? Nézz a szemembe! Randy Gray! Látom, hogy valami nincs rendben veled! Nézz rám! - Ran amikor csak teheti elkapja a tekintetét rólam. De nem teheti ezt örökké!
- Louis nem érted? Az életem romokban! Romokban, mert mert...
Az ominózus mondatot Randy Gray telefonjának tompa csöngése zavarta meg.




~Harry~

- Na jó én hazamegyek! Én ezt nem bírom tovább! - Nem igaz! Randy Grayt molesztálták régebben? Mi az isten nyavalya? És...szent ég...
- Mi van Hazza nem bírod ezt a szappanoperát mi? - Szöszi haverom csilingelő hangját hallom, ám Liam azt hiszem nincs olyan önfeledt és boldog állapotban mint Niall Horan. Ahogyan én sem. Több, mint ezer gondolat cikázik a fejemben. Hogy tudnék segíteni? Mi az, amiben én is használható vagyok? Menjek el Amerikába és verjem szét azt a tatát? Mit lehet csinálni hogy Randy normális fiataloknak való életet éljen?
Mi vagyok én a világegyetemben? Lehet, hogy egy világ sztár, de most mégis kicsinek, és telhetetlennek érzem magam. Egy apró pöttynek a világegyetemben...





-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---------------------------------------------------------------------

Sziasztook!
Na hát engem is lehet látni néha...az utóbbi egy hónapért nem nagyon szeretnék magyarázkodni, a lényeg hogy most erőt vettem magamon és újra elkezdtem írni!! Visszatértem, és eddigi olvasóim: Köszönöm hogy kitartottatok mellettem!!! ♥♥♥

És akkor (megígérem nem egy hónap múlva) nemsokára találkozunk!
Jessie ♥♥





2 megjegyzés:

  1. Hát mit mondjak...kétszer kellett elolvasni hogy eljusson a tudatomig, mert annyira belezavarodtam én is :)
    Eseménydús volt és kíváncsi vagyok hogy mit fogsz ebből kihozni :)
    Siess a kövivel! Love my sister <3
    All the love M

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod jól miért nem siettem, de szerintem megérted!
      Na szóval, kint is van a következő fejezet remélem tetszeni fog!
      Love my Sister ♥
      Jázi

      Törlés