2.- Tesógondok

~Randy~

Dean már azelőtt elment, hogy Lou-val leálltam beszélgetni. Nem értettem a reakcióját, de majd megbeszélem vele. Viszont nem értettem, hogy  Harrynek mi volt olyan vicces abban hogy véres pohárdarabok csattantak a nappaliba...főleg hogy ezután kb. 10 másodperccel Niall segítségért kiabált. Lou kapott észbe először épp velem egy időben, és már szaladtunk is a konyhába.
- Ran azért nem kell ennyire fennakadni ezen! Niall szinte minden dolgot elejt amit lehet. Ja és ugye nem zavar ha Rannek hívlak?  - Kurvára nem érdekelt engem hogy hogyan hív...3 ok miatt.
1.: Oké hogy ő Harry Styles, de a barátjának és egyben csoporttársának egy bazi nagy üvegpohárdarab áll ki a hasából.
2.: Hiába próbál kacérkodni nekem ez nem jön be. Nem vagyok olyan csaj aki csak úgy becsábul.
3.: Senki nem hívott még Rannek, de csak hogy ne tűnjek bunkónak valahogy elviselem.
Ilyenkor Niall suttogva szólt nekem, hogy hívjam a mentőket. Nálam ennyi pont elég ahhoz, hogy eltörjön a mécses.
- Lou hívd a mentőket! - Sípolt a tüdőm és a könnycseppek sorakoztak a szememben, várakoztak a kitörésre.
- Randy tudod hogy kell újraéleszteni valakit? Ha igen kérlek csináld! - Louis legalább normális volt. - Itt leszek veled végig. Megoldjuk. Ketten együtt megoldjuk rendben? - Ilyenkor már Niall mellkasát nyomkodtam, és könnyekkel küszködve fújtam a levegőt a tüdejébe. Végül a piros ruhás mentők vették át a feladatot.

- Nagyon ügyes voltál. Ha te nem vagy, már nem élne. Köszönjük. És nagyon jól csináltad a dolgot. Az angolok nagy része nem tud újraéleszteni. - majd a mentős kezet rázott velem, és Niallel együtt elindultak a kórházba. Kérdés sem fért hozzá, hogy a fiúk is mennek utána. Liam még azt is felajánlotta, hogy menjek én is velük.
- De nekem nem lenne igazán ott a helyem...meg ilyenek. - Utálok zavarba jönni jaj de mennyire utálok!

~Liam~

 Szerettem volna még egyszer köszönetet mondani Randynek, hogy segített.
- Randy köszönöm! És kérlek gyere velem. Csak mi ketten. - majd rákacsintottam. Ilyenkor Harry meglökte a karomat.
- Ha nem akar, nem jön. Ugye?- Majd megölelte Randyt. Amivel egy láncreakciót indított el. Odamentünk hozzá mindhárman. És sírtunk. Nem túl férfias dolog, de sírtunk. Majd szóltam Randynek, aki a kör közepén állt.
- Ne sírj kérlek! Elkenődik a szempillaspirálod. Majd az arccsontjára tettem a kezem...és megsimogattam. Ilyenkor megfogta a kezem, és elemelte  az arcától.
- Én sosem sminkelem magam. Egyszóval bőghetek veletek. - Majd kibontakozott a körből és befutott a kerítésen a kerten át a saját házáig.

~Harry~

- Még szerencse, hogy megvan a telefonszáma. - Mondtam szemérmesen a pulcsim ujját felhúzva.

Ran akkor firkálta fel a számát, mikor megöleltem. Ilyenkor beültünk a kocsimba, mind a hárman. Lett volna még egy hely középen Randynek. A visszapillantóból néztem hátra Liamre és Louisra. Ha az én kocsimban ülünk általában Niall ül elöl. És ezt a szabályt most sem szegték meg a többiek. Fura volt így. Majd eszembe jutott egy kérdés, miután benyomtam a kulcsot és az önindító hatására elkezdett berregni a motor.
- Hol van Niall? - Ennél jobb kérdést nem tehettem volna fel. Louis még figyelt is, de Liam teljesen magába volt roskadva. Csak a zsebkendőn levő kis virágokat bámulta. Randy adta neki a zsepit. Nekem is van, de azért ennyire nem vagyok hülye hogy azt nézegessem.
- Hol lenne ember? Kórházban! - Majd Lou ököllel a karomba boxolt.
- Nem mondod! De melyikben? - Ilyenkor Liam motyogott valamit maga elé.
- A megyeibe szálították. Randy mondta. - Majd összegyűrte a zsebkendőjét és a zsebébe gyűrte.

~Randy~

Még nem is mentem be a kerbe, de már valami mozgolódást láttam. Rögtön sarkon fordultam, és a hátsó ajtón át bementem a fiúk rezidenciájába. Egy szőke hajú lányt láttam a küszöbön. Rögtön felkaptam a legközelebbi tárgyat, hogy azzal támadjak. Ez a tárgy egy üres üdítőspalack volt. Majd a csaj váratlanul megszólalt.
- Szia! Nelly Horan vagyok. - Horan Horan...ajj de hülye vagyok. Ilyenkor letettem a ''fegyvert'' és kezet ráztam a lánnyal. Azt rólam tudni kell, hogyha valakinek bemutatkozok és kezet rázunk, mélyen a szemébe nézek és úgy szorítom meg a kezét, hogy szinte eltöröm. Most sem tettem másképp.
- Randy Gray! Mi járatban?
- Ja hát én csak...amint telefonáltak hogy Niall megsérült, rögtön idejöttem, hogy még lássam. De látom - ilyenkor szemével körbetekintett a nappalin- elkéstem.
- Hát bizony. Elkéstél. - Valahogy nem volt szimpi ez a lány. Vagyis az volt de nem és de. Hosszú.
- Amúgy hogyhogy itt vagy? Mármint ki vagy? Valami barátnőféle? Csak nem az öcsém csaja! Oké hogy csak fogadott tesó vagyok de akkor is az öcsém!. -Ilyenkor már majdnem bemostam neki egyet. Nem baj, biztos ő is feszült.
- Itt lakom a szomszédban. Ha akarsz majd nézz be. - Majd nem túl "tökös csajosan" (ahogy Deany mondaná) szinte feltéptem a hátsó ajtót és kirohantam a saját házam felé.

~Louis~

- Tudni már valamit? - Az ügyeletes orvos jött velem szembe a kórházban. Niall háromnegyed órája a műtőben van, és semmit nem tudni. És mindez egy hülye pohár miatt. Még belegodnolni is fura nem?
- Hát úgy tűnik nem kapott vérmérgezést de azért majd a gyomrát kímélni kell. Tudja nem sokon múlott, hogy oda fúródjon ez a nem éppen kicsi pohárdarab.
- Hát rendben. És tudni hogy kb. meddig lesz kórházban? - Nem tudtam mit csinálni, mint a legkomolyabb "túl vagyok 20-on" arcomat elővenni.
- Saját felelősségre akár a héten hazaengedjük. De ha megbocsájt, műtétem lesz a B szárnyban. - És már el is ment. Volt, nincs.

~Liam~
Miután Lou közölte velünk hogy minden rendben van Niallel első dolgom volt felhívni Randyt. Három csörgés után fel is vette.
- Miss Gray vagyok. Mit szeretne? - szipogott. Sírt. Egyből rámenősre vettem a dolgom.
- Randy! Liam vagyok. Minden ok? Ugye nem történt semmi?
N-n-nem...csak...a tesóm hívott...hogy a barátnőm haldoklik...

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Ez lett volna a második fejezet, remélem tetszett.
Örülnék pár kommentnek, és szeretnék köszönetet mondani a több mint 200 megtekintésért. Nagyon örültem neki.
Ennyi lett volna, nemsokára találkozunk.
XO: Jazi