2015. december 21., hétfő

7.-Baleset 2/1

MEGJEGYZÉS!
Harry és Randy párbeszédénél (a fejezet közepénél) Harry mondatai alá vannak húzva az egyszerűség kedvéért.

~Harry~

Egy pillanat volt az egész. Szinte alig emlékszem rá. Annyi rémlik, hogy Fall Out Boy Light 'em up című dala szólt az autóban. Az aszfalt csúszott a friss eső miatt. Hát igen, Londonban szinte mindig esik. A dal elérkezett a kedvenc részemhez. Éppen énekeltem (vagyis ordítottam)ahogy bírtam, hogy My songs know what you did in the dark, amikor nagy csattanás hallatszott. Nem jött mögöttem senki, London egy olyan területén jártam, ahol a madár is csak akkor jön, ha eltévedt. Leállítottam a motort, majd kiszálltam. A földön egy ismerős alakot ismertem fel. Randy Gray feküdt az aszfalton, eszméletlen állapotban, kezéből egy jókora üvegdarab állt ki. Kivegyem az átlátszó darabkát? És ha elvérzik? Nem! Az autóhoz mentem, és tárcsáztam a mentőket. Bemondtam a címet, elmondtam mi történt, majd letettem a telefont. Lélegzik egyáltalán? Lehet nem...de akkor engem megölnek! Tuti...a sírással küzdöttem. Keservesen sírtam, miközben remegve tettem immár átfagyott kezem Randy nyakára. Apró lassú lüktetést fedeztem fel, majd egy apró nyöszörgést is hallottam.
- Nemár túl hideg a kezed! - Tehát eszméleténél van! Akkora kő esett le a szívemről, mint még sosem. Él! Most hallottam meg a mentők szirénázását. Ahogy a helyszínre érkeztek, ami történetesen egy útkereszteződés, leparkoltak a forgalom közepén.
- Áh, erre úgysem jár senki. - Ha ő mondja...ebben a pillanatban kezembe vettem a mobilomat, és tárcsáztam Louis számát. A túloldalon is feszült volt a hangulat. Gondolom Liam miatt. Ha hazamegyek, porrá verem.
Louis megnyugtató hangját fedeztem fel. De én nem tudtam nyugodt maradni. Ez a gázolás azért olyan sokkot okoz, ami felviszi az adrenalinszintedet a jó édes tudjátokhova.
 - Basszátok meg elütöttem Randy Garyt! - Ennyire futotta. Majd a fuldokló sírástól övezve bontottam a vonalat.

~Randy~

Joggal kérdezitek mit kerestem egy olyan helyen, ahol a kutya se jár. Felbaszták az agyam elég rendesen, és nem láttam más megoldást, mint elmenni. Messze a város zajától, távol mindentől. Először a Central parkba mentem, de rájöttem, hogy túl sok ember bámul meg a kinézetem miatt. Végül egy másik buszra szálltam, már fogalmam sem volt hol vagyok. Sikátorok, szűk utcák sokasága ahol végighaladtam. Épp egy kereszteződésben mentem át, amikor egy fekete autó nagy sebességgel hajtott. Esélyem sem volt, higgyétek el, tudtam. Így is, még megpróbáltam elugrani, de nem sikerült, a kocsi megdöccent rajtam. Sajnos amnéziám sem lett, így minden részletet fel tudok vázolni a balesetemről bármikor. A mostani helyzetem egy kórház ágyán van, ahol most keltem fel. A bal lábam be van gipszelve, kezemen egy jókora kötszeres kötés található.
Megpróbálok felülni, de nem sikerül. A franc mi van velem? Halkan kopognak az ajtón, majd Harry loboncos frizuráját fedezem fel.
- Szia Ran! 2 dolog miatt jöttem be. Elsőnek azért, hogy elmondjam, sajnálom amit tettem. Tényleg! Tiszta szívből! De fel fogsz épülni a főorvos szerint. Csak le van bénulva szinte az egész tested a sokktól. De jobb lesz higgy nekem!
Másodszor azért jöttem, hogy elbúcsúzzak. Mert ha Liam és Dean így meglátnak téged, engem elevenen megnyúznak! - Szegény Harry pedig nem tehet róla. Vagyis na...mindkettőnk hibás volt. Szétnézhettem volna abban a megkúrt kereszteződésben! Hazza ilyenkor rám nézett, majd nevetve elkapta a tekintetét.



- Figyelj Harry! Annyira nem vagyok rosszul, mint ahogy kinézek. És amúgy meg sose hagynám hogy megnyúzzanak. És nem mondták mikor múlik el ez a bénulás? - Ez volt a legrosszabb az egészben. Meg persze hogy begipszeltek és kb. úgy mozogtam mint egy sánta tini nindzsa teknőc.
Ilyenkor becsörtetett Dean. Ahogy meglátott egyből hozzám szaladt, Harry pedig jó fiúhoz híven arrébb állt, kezeit összekulcsolva lógatta.
- Mi történt kincsem valami baj van? - Arcomat a kezei közé fogta és egy puszit nyomott a homlokomra. Harry leszegett fejjel állt, feszült volt a hangulat a kórházi szobában.
A csendet végül mégis ő  törte meg.
- Dean te akkor...nem ...hogy mondjam. Nem...nem égetsz el máglyán a történtek miatt? - Dean furán nézett vissza.
- Miért tenném? Nem vagyok gyilkos...a múltkori meg...azt felejtsük el. Csak tudod...volt egy kis gigszer a családomban. Azért voltam idegbeteg. De Randy észhez térített. Meg Louisszal is dumáltam. Szóval ne haragudj Styles! - majd kezét nyújtotta a göndör fiú felé, aki megragadta azt, és a vállához koccolta Dean vállát.
Ekkor szólaltam meg én, már megint Randysen.
- Na ezt jó látni nem azt, amikor ölitek egymást! Persze csak képletesen.
Ilyenkor jöttek be a fiúk. Lou Liam és Niall. Megöleltek egymás után. Én pedig mindenkinek súgtam a fülébe valami személyeset. Tényleg mindenkivel beszélni akartam négyszemközt. Így hát felszólaltam.
- Figyeljetek fiúk mindenkivel szeretnék beszélni négyszemközt, tehát légyszi. Elsőnek Harry, aztán Dean, Louis Niall és a végén Liam. Kicsit fura lehet ez, de kérlek tartsátok ezt tiszteletben! Ez olyan mint...- Kerestem a megfelelő szót- a fegyelmi tárgyalás a suliban. Nekem is kellett már ilyenen részt venni.
- És mit csináltál hugi? Erről miért nem tudok? - Dean kérdésén csak nevetni tudtam. Pedig mondtam! Még tisztán emlékszem, 2 hét szobafogságot kaptam a szüleimtől, pedig én csak szemtanú voltam amikor 2 lány a suliból részegen ment színházba és behánytak a ruhatárba. Nem egy gusztusos sztori.
Dean, Liam, Louis és Niall kicsörtettek a kis kórházi szobából, Harry pedig helyet foglalt a mellettem levő kis széken. Belekezdtem a monológomba.
- Harry. Nem a balesetről akarok beszélni. Ez megtörtént, de ennyi volt. Sokkal inkább szeretnék arról beszélni, amire a múltkor rájöttél. Tudod...- ilyenkor könnybe lábadt a szemem. Erről a titokról még Dean sem tudott. Harry a keze közé vette az arcom.
- Megőrzöm a titkodat! Ne aggódj! És most itt elmesélsz nekem mindent. Kérdezek! Barchoba. Harjá!- Sorban érték egymást a kérdések, válaszoltam is rá. Jobb volt egyből kimondani, mint visszagondolni és őrlődni.
- Mikor kezdődött? 
- 3 éve.
- Tudja valaki?
- Rajtad kívül nem.
- Férfi az illető?
- Szerinted? Persze!
- Hány éves?
- 61.
- Hányszor próbált cselekedni? - Itt megálltam, sebesen számoltam. Ott volt a balesetem, a levél, a családi vacsi és ez meg az meg amaz...végül kiböktem a számot. Már a sírás határán voltam.
- Tizenegyszer. De Harry kérlek! Nekem...ebből ennyi elég volt. Faggattál, kérlek...ne kelljen ezt tovább felemlegetni. És ez maradjon a kettőnk titka!
Ilyenkor Harrynek csörgött a telefonja.
Louis az! - Harry eltolta a kis nyilat jobbra. Lou hangját még én is hallottam a vonal túlsó végén. De az volt a ciki hogy élőben is hallottam, ugyanis itt ültek a szoba előtt.
- Harry ugye nem dugtad meg Randyt? Csak mert olyan sokáig vagytok bent kettecskén - Majd elkezdett olyan hangosan nevetni hogy rám is rámragadt. Szinte megfulladtam a röhögéstől, de Harrynek nem volt ilyen vicces a dolog. Szépen beégették szegényt. De azért neki is megjelentek a jellegzetes mosolygödrei válasz közben.
- De, Louis éppen a dolog közepén voltunk. Úgyhogy leteszlek.
- Uppsz! Bocsiii! - majd bontották a vonalat.


Már a fejemet fogtam a röhögéstől. De tudattam Harryvel, hogy még szűz vagyok.
- Azt meg hogy csináltad? Pedig olyan gyönyörű lány vagy! Ne aggódj nem kihasználni akarlak vagy ilyenek, csak kérdezem.
- Jelentkező lett volna, de én nem engedtem. De menjél mert Lou majd azt fogja hinni hogy mi tényleg...szóval érted!
- Persze hogy értem te hülye! - Majd Harry összeborzolta a hajam és kiment.
Utána Liam rontott be hozzám. Leült ugyanoda, ahol pár perce még Hazza ült. Majd a kezemet az övébe zárta. De tett bele valamit. Egy szívecskés kulcstartót. Mondhatom, meglepődtem. Piros szívecskés kulcstartót még egy fiútól se kaptam soha.
Végül Liam megszólalt.

~Liam~

- Véld aminek gondolod. - Gondolatban majdnem hozzátettem, gondold aminek én gondolom. Régóta tartogattam ezt az ereklyét egy olyan lánynak mint ő. Kicsit bohém, okos, vicces, aranyos.
Végül intett, hogy menjek közelebb hozzá. Arrébb húztam a székemet majd ő elfordította a fejemet, hogy a fülembe súgjon valamit.
- Nem szeretném ha erről más tudna! - Szégyell engem? Mivan? Nem értem. Lassan visszahúzódtam.
- Na gyere ide te ne legyél már ilyen szomorú! - Majd az arcomat a kezeibe fogta és gyengéden húzott maga felé. Én csak húzódtam, már csak 2 cm választott el egymástól. Ugyanarra készül mint én? Biztosan? Kockáztatok!
És abban a pillanatban hogy a szívem vadabbul dobogott mint valaha, megcsókoltam Randy Grayt. De ő nem viszonozta...



-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!
Bocsássatok meg hogy ilyen sokáig távol voltam. Mentséget nem nagyon tudok hozni, egyszerűen nem volt kedvem írni.
Helyette egy jó hosszú és szerintem elég tartalmas fejezettel szeretnék nektek kedveskedni így előkarácsonyra.
És ne aggódjatok Directionerek, mi kitartunk örökké és ez a pár hónap sutysurutty elrepül.
Kellemes ünnepeket nektek!
Jázmuszi



4 megjegyzés:

  1. Hát én még ilyen fejezetet nem olvastam tőled! ;) Fejlődsz testvér :D
    Na lényeg ami lényeg, tetszett, hogy egy kis..."fejtágítós" rész is volt benne, na meg persze egy kis...perverzség de mindenből a megfelelő mennyiségben!
    Per-fect volt!
    Love my sister <3
    All the love, M

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen fejlődök! Ezt is neked köszönhetem részben! Te inspirálsz hogy mindig jobb legyek! ;)
      Per-fect xd tudod hogy az a kedvenc részem a BSEből xD
      Nagyon köszönöm!
      Love my sister
      Jazi

      Törlés
  2. Na nemár itt ténypeg nem hagyhatod abba...ez igy nm fair

    VálaszTörlés