11.-Nem merem elhinni, hogy igaz

~Niall~

"A szobámban vagyunk. Lelkizünk. Ne engedd fel Liamet! Kösz! Majd elmagyarázom...vagyis Randy elmondja. Hazza"

Ezt az üzenetet kapom, amikor éppen salátát keverek magamnak egy nagy tálba. Tanuljátok meg, kukoricasalátából sosem elég.

Liam a kanapén ül, láthatóan nagyon ideges. Jobb lábával dobol, miközben csak azt motyogja halkan: Mit rontottam el...Nincs mese, bele fog rokkanni ebbe a teóriába.

Mellé huppanok, majd megsimogatom a hátát.

- Kéne neked egy csaj...- sóhajtom unottan. De valóban is gondolom! Liamnek sürgősen egy csajra van szüksége, aki levezeti a fölös energiáját...már ha értitek, hogy értem.

- Nekem nem egy csaj kell, nekem a csaj kell...hallatja Liam, eléggé megnyomva a határozott névelőt.

Majd az emelet felé veszi az irányt...

Na remek...itt maradtam a kilátástalanság közepette, egy tál salátával...de várjunk! Harry azt írta, ne engedjem fel az emeltre Liamet. Na remek! Ennyit nem lehet rám bízni. Egyből lerakom a böhöm nagy tálat és kettesével szedem a lépcső fokait.

Nem igaz! Ám mikor felérek, örömmel nyugtázom, hogy Liam csak a szobájába ment, és még az ajtót is becsukta maga után...csak egy esetben csukja meg az ajtaját...amikor sír...

~Harry~

"Nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Nagyon elegem van ebből a világból, az emberekből, mindenből. Nem tehetem azt, amit akarok, és nem lehetek azzal akivel akarok. Mert akit szeretek, az a személy haldoklik. Nem lehetek mellette, mert inkább a karriert választottam a család helyett. Nagyon fáj. Most már iszonyatosan.
Hogy miért beszélek ilyen rébuszokban? Mert egy olyan dologról fogok mesélni nemsokára, ami nem biztos hogy tetszeni fog. Sőt, szerintem a falat fogod kaparni, ha megtudod. Azért te olvasod ezt a levelet, mert téged éreztelek méltónak rá, hogy elsőnek tudd. Legyél egy olyan titok tudója, ami életeket forgat meg, döntések elé állít, és nem utolsó sorban pár embert tönkretesz.
Elég volt ebből a kálváriából! Tudom, hogy június 28 óta Amerika egy király hely, de ez nem így van. Engem elszakított az egyetem, ide, Londonba. Hogy érdemes volt-e idejönni, lövésem sincs. De egy ízből ez volt életem legrosszabb döntése...

Na jó eddig még sose húztam el egy dolgot sem, nem halogattam ennyit. De szerintem, ha a helyemben lennél, te is megértenéd ezt. Megértenéd, ha tudnád miről van szó mi? 

Akkor elmondom...kezdjük a haldokló barátnőmtől...amikor 12 évesek voltunk, már tartottak minket a szüleink olyan nagynak, hogy együtt járhatunk haza. Ketten. Minden pénteken tánc szakkörön voltunk, de este sem riadtunk meg semmitől. Kézen fogva mentünk néha egymás ölébe ugrottunk, ha susogva elszállt fölöttünk egy bagoly, vagy egy autó elment mellettünk.

2008. április 4-én sem volt ez másként, egy dolog kivételével. Ami a házunk előtt történt.
Eltakart minket az éjjel leple, este 8 órakor. Liny egyszer csak szembe fordul velem, és azt hallatja:

Szeretlek...nagyon...majd hirtelen ajkaimra hajol. Ez volt az első csókom, sosem fogom elfelejteni. Fiútól még nem kaptam se csókot, se semmit. Liny viszont...nem volt számomra közömbös. Most jön az a rész, amikor kikerekedett szemekkel nézed a papírt, talán el is téped, nem tudom. Linyvel egy álom volt élni, 2012-től voltunk hivatalosan is kapcsolatban. Addig úgymond elhúzódtunk egymástól, felfedeztük az érzéseinket, de rájöttünk, nem tudunk egymás nélkül élni...pedig nem egyszer megpróbáltuk. Persze a nagy nyilvánosság előtt ezt a kapcsolatot nem mertük felvállalni, de mondanom sem kell, hogy a négy fal közt halálra csókoltuk egymást...16 éves korban más lányok arra vágynak, hogy jöjjön el értük a szőke herceg...én viszont egy minden szeretettel megáldott, szőke hercegnőt kaptam. A kamaszkorom, mint egy álom, olyan volt. És akkor most itt nyíltan leírom: leszbikus vagyok. 

Igen, nem biszexuális, leszbikus. A fiúktól az undor kerülget, de ha ezt a levelet olvasod, már szerintem tudni fogod miért. Liny segített végig a rengeteg szenvedésen, amit akkoriban átéltem, amikor őrült félelem övezett körül. 

Nem merem elhinni, hogy ez a szőke hercegnő mára már a kórházban van, és haldoklik...nem merem elhinni, pedig sajnos igaz...az én szőke hercegnőm...

Utószónak pedig annyi, hogy elmegyek a londoni pride-ra. Szeretném egyszer átélni ezt az élményt, és még lehet társra is találok...köszönöm, hogy a lelki szemetesládám vagy, mert ha neked adtam ezt a levelet, gondolom te vagy az.

Kelt:2015. aug.19."

Kikerekedett pupillákkal és tátott szájjal bámulom a papírt. Egyik szemem sír, a másik nevet. Boldog vagyok, hiszen Randy boldog...de várjunk! Csak boldog volt...hiszen...Liny már meghalt. De a dátumot nézve, ez a levél az azelőtti napon íródott, mikor Randy a szomszédba költözött.

- Gondolhattam volna! - morfondírozik mellettem Louis, majd kikerekedett szemekkel bámulok rá.

- Neked eljutott egyáltalán ez a tudatodig? Hm? Hogy min megy keresztül ez a lány? A rokona molesztálja, a szerelme meghalt, és leszbikus. Mi ez a lány ha nem egy kibaszott túlélő?

- Basszus...figyelj...Niallnek is tudnia kéne...meg a végén...Liamnek is.

- Nem, Liamet még ne zargassuk. Elég neki a viszonzatlan szerelemből is kilábalni egyenlőre. Nem kell neki még egy megrázkódtatás...

- Randynek kellett még egy megrázkódtatás? - vonja fel a szemöldökét Louis.

- Igazad van...- hallatom, majd kinyitom a szobaajtót, és megkeresem Randyt.

Pár perccel később meg is találom, a fürdőszoba padlóján a csap alatt kuporodni.

- Randy! Gyere ki!

- Hát...öhm...oké...de...izé...mit szólsz?

- Mit szólnék? Én se vagyok heteró...-ilyenkor Randy álla a földet súrolja...

- Hogy...öhm...MI? - Ingatja el fejét jobbra és hülye fejet vág, így ha nem egy komoly szituációban lennénk még nevetnék is rajta. 

- Ezt nem most kell megbeszélni...most rólad van szó...na gyere! - szorítom meg a csuklóját, majd felrángatom a földről. Ran ellenkezik, de aztán belátja, hogy nincs apelláta.

Visszaviszem a szobába, ahol Louis szerintem már negyedszerre is elolvasta a levelet, de még mindig nem éri miről van szó...

- Ez a kész átverés? - kérdezi végül. Látszik, hogy már várja, mikor jönnek elő a kamerások az erkélyről...de nem jön senki és semmi.

- Nem...és akkor mutatok valamit...- Mondja Ran, majd az asztalon levő telefonjáért nyúl. Rutinosan forgatja a fehér készüléket, majd a képernyőt Louis felé fordítja. Lounak kistányér méretűre nyílik a szeme.

- e...ez az a...kép? Amit...nem akartál megmutatni nekem...a...kórházban. - dadogja Lou. Ha ő ennyire csodálkozik, már nekem is látnom kell azt a képet...

Nyújtogatom a nyakam, de végül Louis mellé látok...na ja...oké hogy Randy Gray leszbikus...elfogadtam...de ez a kép szerintem most beleégett a retinámba. Egy szintén szőke hajú lánnyal áll szembe, és mosolyogva csókolóznak...előbb Randyt nézem, aztán a képet. Majd megint Randyt. És ismételten a képet.

- Ez nem photoshop...- Jelentem ki végül.

- Hát nem. - röhögi el magát Randy szánalmasan.

Ilyenkor Louval sejtelmesen összenézünk. Olyan nézés ez, amit csak mi értünk. Közben beszélgetünk némán, csupán a szemünkkel. Végül megállapodunk, hogy Lou leviszi Randyt a nappaliba, én pedig írok SMS-t Niallnek. 

- Akkor induljon a Coming out! - Kapja fel Louis Randyt hercegnő stílusban. Én pedig a telefon után nyúlok, és bepötyögök egy gyors üzenetet Niallnek. 

" Hozd ki Liamet a szobájából. Ne érdekeljen miért, majd Randy elmondja! Ez úgymond bandás kupaktanács. A nappaliban! Hozzál rágcsát! Hazza"

~Niall~

A telefonom rezegni kezd mellettem. Éppen a VIVA TV-t nézem, ahol Taylor Swift egyik dalát játsszák. Inkább kikapcsolom a készüléket. Taylor Harry volt barátnője, és hát...nem éppen szépen váltak el útjaik. Na mindegy...

A telefont felkapom, Harrytől jön egy üzenetem. Elolvasom, majd a benne leírtak alapján cselekszem. Vagyis cselekednék...de a lépcsőt teljes mértékben elfoglalja Randy és Louis,. Megvárom míg leérnek, és kettesével szedve a fokokat Liam szobája felé sietek. 

Halkan bekopogok, majd egy "szabad" meghallása után kinyitom az ajtót. Liam az ágyán fekszik, a plafont bámulja megrögzötten. 

- Le kell mennünk a nappaliba...bandakupaktanács...

- Nem megyek. - hallatja Liam egyszerűen.

- De jössz! - Rángatom fel a barátomat. Ha tovább sajnáltatja magát, abba valaki bele fog roppanni. De mi lehet amit Randy el akar mondani? Komolyan ez már egyre jobban érdekel...betegsége lehet? Rákos? Haldoklik? Esetleg valami múltbeli titka van? Árulta a testét? Terhes volt? 

Inkább nem latolgatom a dolgokat, hanem elindulok a lépcsőn, a nyomomban Liammel.  

Leérünk, helyet foglalok Liam mellett a kanapén. Louis a babzsák fotelban helyezi kényelembe magát, míg Randy Harry mellett foglal helyet. A lány a kezeit tördeli, míg Hazza meg nem szorítja az egyiket, és ujjaikat összekulcsolja. Na remek ezek járnak! 

Amikor mindenki figyel, Harry feláll és beszélni kezd.

- Na szóval! Azért jött létre ez a mai kupaktanács, hogy Niall miért nem hoztál rágcsát? - Hupsz...gyorsan felpattanok Liam mellől és a spejz felé indulok, ami a konyhából nyílik. Hozok chipszet ropit és csokit. a konyhából kiveszek 3 tálat, az egyikbe beletördelem a csokit kockákban, a másikba beleöntöm a chipset, a harmadikban pedig szétterjesztem a ropit.Majd mindent rárakok egy nagy tálcára és visszamegyek a nappaliba. 

- Most tényleg ezért vagyunk itt? Hogy együnk? - Hangzik fel Liam hangja, amiben a mérhetetlen unalom fedezhető fel.
- Nem! Elmondom a legféltettebb titkom...- Ordít fel Randy, majd feláll és kirohan...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------
Sziasztok!
Nemsokára vége a történetnek...
Nem lelek már annyi örömöt az írásában mint régen...
De tisztességesen be fogom fejezni annyit megígérek! ♥
Jázi